Hello!!
elkezdtem 1 fanficcet:)
ez az én 2. fanficcem ^^
írói: Fatii (én) és Ritu
Cime: Sakura's Live.
Nagyon nagyon rmeélem tecceni fog..^^
Szóóóval...Jó olvasást^^.

1.fejezet

Csak most kezdödik minden

Sakura

Sziaztok!!Sakura Haruno vagyok.Az életem kerekestöl felfordult egy bizonyos napon.De szerencsémre bátyáim mindig itt vannak velem.Be is mutatnám öket ha nem gond..Az idösebbik bátyám Pein Haruno..ö 19 éves.A Másik bátyám pedig Sasori Haruno.Ö csak 1 évvel fiatalabb Peinnél.Szóval 18 éves.Ha nemgond kezdjük el a történetet.^^

Reggel arra ébrettem hogy nyilik az ajtóm és bátyáim rohantak oda hozzám.Aggódó arcuk nyugtalanít.Megakarok szólalni de nem megy.Arra kapom fel magam hogy sírok.Pein felhúz üllö helyzetbe majd megölel.Sasori is követi a példáját és ö is megölel.Nem értem öket.De jól esik az ölelésük.Pár perc múlva mikór márcsak szipogtam úgy döntöttem végre megszólalok.

-Mi-Miért vagytok itt???Honnan tudtátok hogy sírok?!-kérdeztem mire újra sírni kezdem.

-Sikítottál Húgi.Gondolomm Pein is meghalotta és ö is azért futott ide.én a szobád elött ütköztem vele össze-mondta vigyorogva Sasori.

-Igen,én is meghalottam és azért futottam ide.^^-nyomott puszit homlokomra Pein.

Bátyáim rámparancsolták hogy aludjak még.Hiszen iskola nincs met nyári szünet van.Szótfogadóan becsuktam a szemeim.Bátyáim még melettem maradtak még el nem alszok. Mikor elaludtam  kimentek a szobából.Olyan 1 órahossza múlva fölébredtem , felöltöztem és kimentem a nappaliba ahol bátyáim civakottak a távkapcsolón.Tudom,azt gondolhatjáok h idösek hozzá..de nálunk már csak igy szokott menni^^.Odamentem és én vettem el a távirányítót és kapcsoltam kedvenc csatórnámra.Bátyáim szúrós tekintetet vetettek rám majd elkeztek ordibálni egymással hogy  ez igy van ez meg úgy..Nehéz kettö fiú testvérrel.Egyszer gyengettek,én felpattantam és kinyitottam az ajtót.Nem ált ott senki csak egy levél volt a földön.Remegve vettem fel majd bontottam ki.Mikor elolvastam erötlenül rogytam a földre.Bátyáim zajt halva megfordúltak majd mikorr a földön láttak györsan odafutottak hozzám.újra Sírtam.és újra féltem.Bátýaim nem értették mi van velem.Sasori hirtelen észrevette a levelet kikapta a kezemböl és elkezdte olvasni.Mikor befejezte már szinte tombólta dühtl.Odanyomba Peinnek a levelet hogy olvasssa el. Utána felém fordúlt és ölébe vett.Egyenesen metn föl a lépcsön karjaiban velem.Csak ment ment és megsem ált a szobámig.A Szobámban letett az ágyra és magához húzozz.Féltem.És most védelmezö karjai sem tudtak megnyugtatni.Hirtelen Pein topantbe a szobába hasonló arcal mint Sasori. Gyorsan felém vette az irányt majd ö is magához ölelt.Mikor már nem öleltek Pein megszólalt:

-Hivjuk a rendörséget!!!-mondta olyan mérges hangon hogy szinte rá se ismertem.

-Igazad van Pein.Hívnunk kell most már-Mondta ugyan olyan hangnemben Sasori ami úgyszint meglepett.Szinte patakoztak a könnyeim.Pein a nappali felé vette az irányt amitöl megijettem.Komolyan gondolta??

Sasori

Pein elindúlt a rendörségre.Úgydöntött ehez nem eöég az hogy csak telefonba bejelenti.Sakura felé fordúltam hpgy megnyuktassam.Mikor megláom piros,duzzatt szemeit szinte ordítani tudnák.Fáj.Fáj az hogy ezt teszik a húgommal.Legugoltam mellé majd letöröltem a könnyeit.Kiskora óta én és Pein mindig mellette vagyunk.Nem fogjuk pont most nem ezt tenni.Látom rajta hogy ezen nem tud ccsak úgy átnézni mint a többin.Nem tud bolfog lenni , söt még tettetni sem.De nem is kell.Mikór ránéztem láttam hogy arca piros.Megijedtem.Gyorsan megmértem a lázát.Mikor ránéztem a lázméröre aszittem hogy ott helyben kitépték a szivem.39 fokos láza van Sakunak..Nem hiszem el....Gyorsan befektetem az ágyba,és hidegborogatást tettem a fejére.Vittem neki algópirint  és beadtam neki.10 perc után el is aludt.Mosolyogva néztem édesdeden alvó húgom.Ekkor Pein Toppant be a szobába.Kéröen nézett rám hogy Saku homlokán mi az a vizes borogatás.Minden elmeséltem neki mire ö földrerogyott.Már neki is sok.Követem a példáját egy könycsepp kiséretében.Már nem tudom tovább tettetni a vagány csávót.Sem Pein.Pár percen kerestül a földön ültünk meredve a semmibe.Majd Sakura fájjó sikoltása húzott minket vissza a való volágba.Oda mentünk oylan gyorsan ahogy csak lehet az ágyhoz majd próbáltuk Sakut felkelteni de nem akart.Még álmába is makacs..Hehh..ez az én húgom^^.Pár perc rázogatás után végre felkelt.Épp ekkor csengettek.Pein lement hogy kinyissa az ajtót.Szememmel még követtem bátyámat majd visszafordúltam húgom felé akin örömmel tapasztaltam : lement a láza.

-Min is mosolyogsz vöröske??-kérdezte Sakura tölem.Akaratlanul elmosolyodtam majd odabújtam mellé.Nem válaszoltam cska öleletem húgom.épp Pein lépett be és vészjósló arcot vágott.Már tudtam.Szóltam volna neki hogy ne de elkiáltotta magát:

-KICSI A RAKÁS!!!!-és felént futott majd rávetette magát az ágyra és megölelt minkett.

-Szeretlek titeket..-mondta kedves hangon az én nagy bátyám.Igen tudom hogy szeret minket.Engem és a húgunkat , Sakut^^.

-Mi is téged-mondta nevetve Saku.

-Igen, mi is-Mondtam bátyámnak.Pein elvigyorgott majd mégjobban magához húzott minket.

Na, és igen!...Pein hiján húsz..KHM...nem tud ellenálni a "Kicsi a Rakásnak" dolognak..Igen ezek vagyunk mi.^^

-KHM!!-köszörülte meg Saku a torkát.

-Mi a baj Húgi??-kérdeztem Sakut.

-ÖÖÖÖ..kikel mennem..de..nem tudok tölletek.Erre elnevettük magunkat majd mégjobban magunkhoz húztuk Sakut és egyszerrre megszólaltunk Pein-nel : - SSSSSSSSSSSS-röhögtünk.

Saku próbált minket ellökni , de nem sikerül.De mikor már könnycsepp jelent meg már szinte tüz piros arcán elengedtük hiszen rájöttünk: már nem kap levegöt anyira szorítjük szegényt.

Lihegve a levegö után futott a mosdóba. 2 perc után vissza is jött majd behuppant melénk és el is alutt.na igen Sakunak nem csak a szeme olyan mint egy macskájé...Hanem az alvókája is..20 perce ébrett fel!!De számit is ez?? Mikor 1 órát volt fent majd visszament aludni,aztán pedig megint bevágja a szunyát?? Igen,ez az én Angyalom^^.

Folyt.Köv

------------------------------

--------------------------------

Nem volt még elég?

Pein

Nap mint nap ott ültünk Sakura ágyánál és figyeltük ahogy alszik. Nem volt mit mondanunk egymásnak az öcsémmel, mind a ketten aggódtunk. Egyszer csak váratlan látogatónk érkezett. Jól látom? Igen, ez a rendőrfőnök akivel aznap találkoztunk mikor Sakura… Még rágondolni is rossz. De úgy látom nem egyedül jött. Vele volt egy fiú is, kb annyi idős mint Saku. Fekete, rövid haja fel volt zselézve.

-         Jó napot kívánok. Ő itt a fiam. – Mutatta be büszkélkedve.

-         Sziasztok, Uchiha Sasuke. – Nyújtotta kezét, mi is bemutatkoztunk neki.

-         Szia, én Haruno Pein és ő itt az öcsém Sasori.

-         Hello, Haruno Sasori.

-         Azért jöttünk – kezdett bele a rendőr – mert sikerült elkapnunk néhány gyanúsítottat és kérném hogy jöjjenek velem. Reményeim szerint a betörők is köztük lesznek.

-         Ó, igazán? Akkor megyünk is. – Mondta Sasori, láttam rajta hogy ő is nagyon letört. Persze örültünk a hírnek de a húgunk még mindig nincs jól.

-         Addig Sasuke maradna itt ha a testvérük esetleg felébredne. Persze csak ha önöknek is megfelel – Tette az ajánlatot. Bár még csak most ismertük meg és nem nagyon bíztam benne, nem tűnt ellenségesnek.

-         Nyugodjatok meg, vigyázni fogok rá. – Mondta az említett, gondoltam hogy megbízhatunk benne, rendes srácnak tűnik.

-         Én benne vagyok. Pein?

-         Rendben, de kérlek vigyázz rá nagyon!

-         Fiam hívj fel hogy ha történne valami, vagy ha változna a kisasszony állapota.

-         Oké. – Zártuk le ezzel a beszélgetés és mentünk az őrsre.

Sasuke

Apámék már indulnak is. Fogok egy széket és leülök az ágy mellé, hogy közelebbről is szemügyre vegyem ezt a lányt. Igazán meglepődök hajszínén, de inkább leköt arcának tanulmányozása. Szép, selymes bőre hófehér a kimerültségtől. Bárcsak a szemeit is láthatnám, biztos vagyok benne hogy azonnal elvesznék bennük, mert már most is valami furcsa bizsergés jár át ha csak rápillantok. Még egy lánnyal sem találkoztam aki nem ugrik rögtön a nyakamba ha meglát. Remélem ő nem ilyen, jó lenne nem csak fiúkkal, hanem lányokkal is barátkozni.

 Lassan telik az idő, de én nem unatkozom. Végig az arcát figyelem, ahogy nyugodtan szuszog, közben ajkai enyhén nyitva vannak. Egy kicsit közelebb hajolok és beszippantom az illatát. Mintha egy virágos kertben járnék, cseresznyevirág illata megbolondít. Olyannyira hogy majdnem megcsókoltam, mert hirtelen elgyengültem és olyan nehéznek éreztem a fejem. De az is lehet, csak kifogásokat keresek hogy megtehessem. Milyen mesébe illő is lenne. A királyfi megcsókolja a mély álomba merült Csipkerózsikát, és ő azonnal fel is ébredne.

A fejem már ágya szélénél pihentetem, és annyira elkalandozom hogy észre sem veszem hogy csönd van. Túlságosan nagy csönd.

Sasori

Megkönnyebbültem mikor a két betörőt lecsukták. Pein és én még egy-egy gyilkos pillantást vetettünk húgunk bántalmazóira aztán mentünk is haza. Ránk fér már a pihenés. Már mind a ketten itthon vagyunk, Pein már lefeküdt aludni, én még egy kicsit TV-t nézek aztán én is lefekszem. Megcsörrent a telefon. Pattantam is ki a fotelből és rohanok a készülék felé. Bízom benne hogy Sakura felébredt.

-         Igen? Ki az? – Kérdezem, sürgetve a telefonálót.

-         Sasori azonnal gyertek be a kórházba, mert Sakura szíve megállt és… - Még azt sem engedem neki hogy végigmondja, lecsapom a telefont és rohanok az alvó bátyámhoz, aki ezek szerint nem ébredt fel a telefon csörgésre.

-         Pein, Pein!! Ébredj! Be kell mennünk a kórházba most rögtön!! – Pein, se szó, se beszéd, már pattan is ki az ágyból, felkap magára valamit és sietünk a kórházba.

Sasuke

Ilyen nincs! Végre egy lány aki mellet jól érzem magam, (még ha alszik is) és máris jön a borzalmas esemény. Leállt a szíve. Már betolták a műtőbe és most éppen újraélesztik.  Annyira tehetetlennek érzem magam. Nem tudok semmit a bent történő eseményekről. Mintha kívülről nézném magam ahogy itt állok tehetetlenül és teljesen pánikba esem. „Mi van ha balszerencsét okozok, és miattam lett rosszul?” Én mindenkinek csak ártani tudok, undorítónak érzem magam kívül, belül. Végül kirángatnak a gondolataimból.

-         Hol van Sakura? Mi történt vele?? – Ordibálnak az arcomba mint valami semmire kellőnek.

-         Nyugodj már le Sasori, hisz ő nem tehet semmiről!

-         Éppen a műtőben van. – Válaszolom gépiesen élettelen hangon, mert engem is megrémisztettek az események. De gondolom a testvérei még jobban ki vannak akadva mint én, hisz nem lehet könnyű ha egy szeretted, rokonod életveszélyben van.

Pein

Azt kívánom bárcsak álmodnék, de sajnos nincs ilyen szerencsém. „Csak hozzák vissza húgomat, kérem!” Iszonyatos érzés hogy nem tehetek semmit, nem lehetek mellette, hiszen lehet hogy csak ez lesz az utolsó esélyem hogy láthassam. Lehet hogy örökre elveszik tőlem. Még az öcsémről is megfeledkezem, ő már a padon ül és zokog, rázza a sírás és a pánik. Már fel alá járkálok, mert nem tudom hova tenni magam. „Nem volt még elég??” Mindannyian az összeomlás szélén állunk.

 Folyt.Köv
--------------------------------------------

5. Fejezet

Végre egy kis jó hír!! 

Sasori

Ráz a sírás és a pánik. Mi lesz ha most elvesztem Saku-t??Ha elvesztem a húgom… Nem ezt nem akarom. Arra eszmélek fel hogy bátyám karol át. Mikor rá nézek látom hogy ö is sír. Már kb. 1 órája itt ülhetünk. „Kérlek, mentsék meg a húgom”!

Hírtelen kinyílt az ajtó és az orvosok kiléptek rajta. Előttünk álltak meg.

Az újjáélesztés sikeres volt! – Az arcunk rögtön felvidult.

Bemehetünk hozzá? – Kérdezte Sasuke reménykedve.

Igen, kitoljuk a műtőből és bemehetnek hozzá. – Betolták a szobába.

Még lélegeztető gépen kell tartani pár óráig, de hamarosan jobban lesz. – Mosolyog az orvos is, hála istennek jól van. Leülünk most már hárman és várjuk hogy felébredjen. Baromi lassan telik az idő. Nem tudom mióta ülünk már itt, de én azt hiszem hogy mindjárt elalszom. A bátyám térít magamhoz: Sakura elkezdte nyitogatni a szemeit. Közelebb hajolunk és most már biztosan látjuk hogy Sakura felébredt. Leveszi magáról a lélegeztető maszkot:

Sakura, azt mondta az orvos hogy még pár óráig rajtad kell hogy legyen. - Mondja Pein aggódással a hangjában.

De engem zavar. – Válaszolja húgom, de én már rögtön ölelem is át. A bátyám is követi a példám. Nem érdekel hogy Sasuke is itt van és hogy látja, de elerednek a könnyeim. Úgy ölelem mintha attól félnék hogy elviszik tőlem.

Héé! Ez már fáj!

Jajj, bocs hugi – Hallom Pein hangján hogy már sokkal jobban megnyugodott, nekem sem szabadna itt itatnom az egereket.

Bocs Saku csak… örölünk hogy jól vagy. – Kérek bocsánatot tőle.

Most már jobban vagy? – Szólal meg végre Sasuke is.

Igen, jobban. Köszi. Ö… Mi még nem találkoztunk, Haruno Sakura. – Mutatkozik be húgom. Hiába próbálja leplezni, látom hogy elpirult Sasuke kedvességén.

Szia, én meg Uchiha Sasuke. – Kezet ráznak, furcsa nekem az a mosoly amit Sasukén vélek felfedezni. Rájöttem! Már értem hogy mi játszódik le éppen Sakurában. Várjunk egy kicsit. Ezek most flörtölnek?

Amúgy… - Próbálom valahogyan megakadályozni a tevékenységüket, de nem tudom mit mondjak.

Amúgy mi? – Kérdi Saku teljesen értetlenkedve. Arra számítok hogy a bátyám kisegít valahogyan, de úgy tűnik most nem mellettem áll.

Jól van, nekünk már mennünk kell. Igaz öcsi bogyó? – Néz rám Pein, és mosolya mintha azt mondaná: Ideje magukra hagynunk a szerelmes párt. Muszáj engedelmeskednem, elköszönünk és megyünk a dolgunkra.

Pein

Amint kilépünk a kórteremből Sasori azonnal makacskodni kezd.

Miért mentünk ki? Ki tudja hogy az a fiú mit akar Sakurától…

Nem látod hogy Saku-nak is tetszik? És nincs aggódni valód, rendesnek tűnik, nem fogja bántani vagy ilyesmi. És Sakura is meg tudja védeni magát.

Jól van na. – Motyogja az orra alatt.

Mondtál valami? – Kérdezem félig nevetve.

Hm?... – nagy csönd – Ja semmit. – Neveti el magát Sasori.

Mi volt ez a szünet? – Röhögünk mint két kis gimis, és Sasori kap egy barackot is a fejére.

Sakura

De jó hogy végre láthattam a bátyáimat és hogy nincsen semmi bajuk. Most már tényleg jobban érzem magam, de most… A szívem mindjárt kiugrik a helyéből, azt sem tudom hogy mit mondjak pedig már nagyon kínos ez a csönd.

Ismerkedhetnénk egy kicsit. – Töri meg végre a csöndet.

Rendben. – Ennél többet nem tudok kinyögni.

Akkor…Mi a kedvenc édességed és virágod?

A csokoládé és a vörös rózsa. – Basszus, biztos hogy elpirultam.

Nagyon vörös lett az arcod, lázas vagy? – Felém nyúl és a homlokomra teszi a kezét. Eltévedtem azokban az éjsötét szemekben, azt hiszem ez első látásra szerelem.

Sasuke 

Most megcsókoljam vagy ne? Nem tudom mit csináljak, a smaragd zöld szemeiben próbálok választ keresni de már gondolkodni sem tudok. Mikor magamhoz térek zavartan elkapom a tekintetem és a kezem a homlokáról.

- Bocs de nekem mennem kell, majd jövök látogatni. Szia – Megpróbálok rendes arcszínt felvenni, de inkább gyorsán kifutok a szobából, és otthagyom szegény lányt egyedül.